pdf | do ÂściÂągnięcia | ebook | pobieranie | download
Pokrewne
- Strona Główna
- Kleypas Lisa Bow Street 3 Worth Any Price
- Lisa Marie Rice M
- McMann Lisa Sen
- Goldy es a svedasztalos gyilkos Diane Mott Davidson
- Mather Anne Podróśź do Rio
- Bulyczow Kir Swiatynia czarownic
- Bagley Desmond Huragan
- Ann Somerville H
- Lynsay Sands The Deed
- Jackie Collins Dziwka
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- elau66wr.xlx.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Hóvirág számára, hogy azokat viselje, amíg a vendégünk. Megengedtem, hogy Q használja
elQször a vizes tálat, Q azonban épphogy csak belemártotta az ujjait.
Talán arra gyanakodott, hogy nem elég tiszta. Két ujjal eltartotta magától az alvóruhát, amelyet
odaadtam neki, s úgy vizslatta, mintha valami rohadó hal lenne, nem pedig IdQsebb NQvér
legújabb ruhadarabja. Körülnézett, s amikor látta, hogy Qt figyeljük, egyetlen szó nélkül
levetkQzött és magára öltötte a hálóruhát. Bemásztunk az ágyba. Ma éjjel és a következQ
éjszakákon, ameddig Hóvirág nálunk marad, IdQsebb NQvér Ezüstholddal alszik. Mama jó
éjszakát kívánt mindkettQnknek, aztán lehajolt, megpuszilt és a fülembe súgott.
Madame Vang mondta meg, mi a teendQnk. Légy boldog, kicsim, légy boldog! Ott voltunk hát
mi ketten, egymás mellett egy könnyq pamuttakaró alatt. Olyan kicsi lányok voltunk és
bármennyire fáradtak, nem tudtuk abbahagyni a sutyorgást. Hóvirág a családom felQl kérdezett.
Én az övérQl. Elmondtam neki, hogyan halt meg Harmadik NQvér, Q pedig elmesélte nekem,
hogy az Q Harmadik NQvére valamilyen köhögéstQl halt meg. Aztán a falunkról érdeklQdött,
mire elmondtam, hogy a helyi dialektusunkban Puvej azt jelenti, Szépfalva, Q pedig
elmagyarázta, hogy Tungkou azt jelenti, Faszájfalu, és amikor majd meglátogatom Qt,
megértem, miért nevezik így.
A rácsos ablakon átsütQ holdsugár megvilágította Hóvirág arcát. IdQsebb NQvér és Ezüsthold
már rég elaludtak, ám Hóvirág meg én még beszélgettünk. NQk lévén megmondták nekünk,
hogy sose beszéljünk elkötött lábfejünkrQl, mert helytelen, és hölgyhöz nem illQ, az efféle
beszéd csak lángra gyújtja a férfiak szenvedélyét. Mi azonban kislányok voltunk, és még
folyamatban volt a lábunk elkötése. Ezek a dolgok nem emlékek voltak mint most az én
számomra , hanem a jelenben megélt fájdalom és szenvedés.
Hóvirág elmesélte, hogyan rejtQzött el az édesanyja elQl és könyörgött apjának, hogy
könyörüljön meg rajta. Az apja már majdnem beadta a derekát, ám engedékenysége
vénkisasszonylétre ítélte volna Hóvirágot a szülei házában, avagy szolgálósorsra valaki máséban.
De amikor apám elkezdte szívni a pipáját magyarázta Hóvirág , megfeledkezett a nekem
tett ígéretérQl. Mikor az esze messzire járt, anyám és nagynéném felvittek az emeletre és
odakötöztek egy székhez. Ezért vagyok én is egy év késésben a lábelkötésemmel, akárcsak te.
Ez persze nem jelentette azt, hogy miután megpecsételték a sorsát, el is fogadta azt. Dehogy.
Az elsQ hónapokban kapálózott ellene, egyszer teljesen letépte lábáról a kötést. KövetkezQ
alkalommal anyám még szorosabban fáslizta be a lábam, engem pedig a székhez kötözött.
Nem harcolhatsz a sorsod ellen mondtam. Ez elrendeltetett.
Anyám is ugyanezt mondja felelte Hóvirág. Csak akkor oldotta el a kötelékeimet, amikor
járnom kellett, hogy eltörjenek a csontjaim, és megengedte, hogy használjam az éjjeliedényt.
Állandóan kinéztem a rácsos ablakunkon. A madarak röptét figyeltem. A felhQk útját követtem.
Figyeltem, mint növekszik, majd fogy a hold. Annyi minden történt az ablakomon kívül, hogy
szinte megfeledkeztem arról, ami a szobában zajlik. Mennyire megrémítettek ezek az érzelmek!
Hóvirágban megvolt a ló jegyére jellemzQ hamisítatlan független vonás, csakhogy az Q lovának
szárnyai voltak, amelyek messzire, a föld fölé röpítették, az enyémnek viszont igásló természete
volt. Ám egészen megborzongatott egy érzés a szófogadatlanságról, elQre elrendeltetett
életünk határainak festt ellene, egyszer teljesen letépte lábáról a kötést. KövetkezQ
alkalommal anyám még szorosabban fáslizta be a lábam, engem pedig a székhez kötözött.
Nem harcolhatsz a sorsod ellen mondtam. Ez elrendeltetett.
Anyám is ugyanezt mondja felelte Hóvirág. Csak akkor oldotta el a kötelékeimet, amikor
járnom kellett, hogy eltörjenek a csontjaim, és megengedte, hogy használjam az éjjeliedényt.
Állandóan kinéztem a rácsos ablakunkon. A madarak röptét figyeltem. A felhQk útját követtem.
Figyeltem, mint növekszik, majd fogy a hold. Annyi minden történt az ablakomon kívül, hogy
szinte megfeledkeztem arról, ami a szobában zajlik. Mennyire megrémítettek ezek az érzelmek!
Hóvirágban megvolt a ló jegyére jellemzQ hamisítatlan független vonás, csakhogy az Q lovának
szárnyai voltak, amelyek messzire, a föld fölé röpítették, az enyémnek viszont igásló természete
volt. Ám egészen megborzongatott egy érzés a szófogadatlanságról, elQre elrendeltetett
életünk határainak feszegetésérQl , ami idQvel mély vágyakozásba fordult.
Hóvirág szorosan mellém fészkelQdött, szemtQl szemben feküdtünk egymással. Arcomra tette a
kezét és így szólt:
Örülök, hogy barátok lettünk. Aztán becsukta a szemét és elaludt.
Mellette fekve arcát szemlélve a holdfényben, apró keze súlyát érezve arcomon, egyre
mélyülQ lélegzését hallgatva azon tqnQdtem, mit tehetnék, hogy úgy szeressem, ahogyan én
vágyom arra, hogy szeressenek.
Szeretet
NP létedre elvárják tQled, hogy abban a pillanatban szeresd a gyermekeidet, amint elhagyják
testedet, pedig melyik nQ ne lenne csalódott egy leány láttán, vagy ne érezné a lelkére telepedQ
sötét szomorúságot, ha becses fiút tart ugyan a karjában, ám az egyfolytában bömböl, az
anyósa pedig olyan szemeket mereszt rá, mintha keserq volna a teje? Teljes szívünkbQl
szerethetjük leányainkat, mégis rá kell szoktatnunk Qket a szenvedésre. Legjobban fiainkat
szeretjük, mégsem lehetünk a világuk részei, a férfiak külsQ birodalmáé. Elvárják tQlünk, hogy a
rokonsági szerzQdés megkötésétQl fogva szeressük a férjünket, jóllehet még legalább hat évig
nem fogjuk megpillantani sem. Azt mondják, szeressük apósunkat és anyósunkat, pedig
idegenként lépünk be azokba a családokba, mint a háztartás legalacsonyabb rangú tagja. Épp
csak egy lépés választ el egy szolgálótól. Megparancsolják, hogy szeressük és tiszteljük férjünk
Qseit, hogy el tudjuk látni az illendQ feladatokat még akkor is, ha lelkünk némán a szüleink Qsei
iránt érez hálát. Szeretjük a szüleinket, mert gondoskodnak rólunk, viszont értéktelen ágaknak
tartanak a családfán. Mi csapoljuk meg a család pénzét. Egy másik család számára nevel fel a
sajátunk.
Bármennyire is boldogok vagyunk a szülQházunkban, mindnyájan tudjuk, hogy elkerülhetetlen
az elválás. Szeretjük tehát a családunkat, de megértjük, hogy ez a szeretet az elválás
szomorúságával véget ér. A szeretet ilyen formái kötelességbQl, tiszteletbQl és hálából
fakadnak. Ezek legtöbbje, miként azt a megyém asszonyai tudják, a szomorúság, a viszály és a
brutalitás forrásai.
Ám egy laotung pár között a szeretet valami egészen más. Ahogyan Madame Vang mondta, a
laotung kapcsolat szabad választás kérdése. Miközben igaz, hogy Hóvirág és én nem értettük
meg az összes szót, amit kapcsolatunk kezdetén a legyezQre írtunk egymásnak, amikor elQször
néztünk egymás szemébe a palankinban, éreztem, hogy valami különleges dolog történik
közöttünk. mint egy szikra, amely lángra lobbantja a tqzet, vagy egy mag, amelybQl rizs terem.
De egyetlen szikra nem elég ahhoz, hogy bemelegítsen egy szobát, miként egyetlen mag sem
elegendQ a bQséges terméshez. A mély szeretetnek az igaz szívbQl jövQ szeretetnek fejlQdnie
kell. Akkoriban még nem ismertem a szeretet emésztQ természetét, így hát a rizsföldekre
gondoltam, amiket a napi sétáim alkalmával láttam, amikor még a bátyámmal lejártam a
folyóra, mikor még az összes tejfogam megvolt. Talán sikerül elérnem, hogy a mi szeretetünk is
úgy növekedjék, ahogyan a földmqvesnek sikerül megnövesztenie a termését kemény
[ Pobierz całość w formacie PDF ]