pdf | do ÂściÂągnięcia | ebook | pobieranie | download
Pokrewne
- Strona Główna
- CWIHP Bulletin nr 6 7 part 2 New ev
- Margit Sandemo Cykl Saga o Ludziach Lodu (19) Zęby smoka
- Sandemo_Margit_42_Wymarzony_przyjaciel
- Margit Sandemo Tajemnica Władcy Lasu
- Sandemo _Margitt_08_Uprowadzenie
- Sandemo Margit Irlandzki romans
- Antonio J Mendez The Master of Disguise (pdf)
- Wollheim , Donald A El Planeta Oculto
- A. MacLean Ostatnia granica
- Blackmailed Into Swapping
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- quendihouse.opx.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
is ott van mellettük. Még a kutya lihegését is érezni vélte, és lelki szemeivel látta cammogó,
nehézkes mozgását. El1reszaladt és megragadta Ravn kezét.
Ravn, nem akarok egyedül lenni! mondta szinte azonnal.
Ravn ránézett.
Azok?
Igen, még a kutya is bólintott Ilona riadtan.
Erre nem felelt a férfi semmit. Megnyugtatóan átölelte az egyik karjával a lányt, majd
kicsivel kés1bb elengedte, és csak a kezét nyújtotta oda a lánynak.
Nagyon hamar elértek a partra, amely mint egy véd1gát feküdt a tenger el1tt. Most semmi
nyoma nem volt a tenger és a szárazföld közötti örökös harcnak. A domb tetején megálltak
és körbenéztek.
Nagyon szép suttogta Ilona , elmondhatatlanul szép!
Ebben mindenki egyetértett. Még Krisztin is elnémult a megkapó látványtól.
Végeláthatatlan hosszú, fehér parti homok terült el alattuk. A hullámok lesimították, mint
egy szép padló, olyan látványt nyújtott. Vijjogó sirályok csaptak bele a lágyan hullámzó
vízbe hal után kutatva. A távolban, a homokbuckák mögött jól látszottak az egyenes, fekete
fák.
Megható, szívszorító és fenséges látvány tárult eléjük.
Krisztin megborzongott, bár már kapott Rickét1l meleg ruhát.
Mennyire magányos és szép a táj! Itt aztán senki sem akarna lakni!
Az embereknek nincs egyedüli joguk a szépségre! mondta Ravn szigorúan.
A lány rábámult, nem értette, mit akar ezzel mondani.
Mint hiányos fogsor, úgy meredezett ki a vízb1l, bent a tengerben a hajóroncs bordája.
Ez már régóta itt fekszik! magyarázta Jeppe. Csak lassan süllyed el. Néha, vihar
után a víz feldob egypár darabot a hajóból, de elsüllyednek aztán, ha a homoknak úgy
tetszik.
Ilona kimutatott a vízre.
Az, ott jobbra, itt a part közelében, az mi lehet?
Az egy kisebb hajó maradványa, amelyik tegnap éjjel süllyedt el. Ma találkoztatok a
kunyhóban a legénységével.
És a kogg?
Azt nem vették észre itt, a Keleti-tenger bels1 öblében.
Nem látszik bel1le semmi felelt Jeppe Az id1járás is bizonytalan, köd van arra.
Nézzétek, milyen gyönyörQ k1! hajolt le Krisztin egy sötéten szikrázó kavics fölé,
mely úgy ragyogott, mint az arany.
Ez borostyán mondta Jeppe. Van, aki megveszi ezeket a kavicsokat, és aztán
megcsiszolják.
És csak így fekszik itt? A parton? tátotta el Krisztin a száját.
Igen, mindenütt ott van a Keleti-tenger partjainál. A keresked1k egészen a Földközi-
tengerr1l jönnek idáig, a borostyánt megvenni.
Ez Krisztinnek nagyon tetszett. Forgatta, nézegette a zsákmányát.
Megyek, keresek még többet!
Hagyták, hadd keressen köveket a parton, de nemsokára vissza is jött.
A fene egye meg, hogy annyira fáj a fejem, ha el1rehajolok! ismerte be. Majd
kés1bb keresek még ilyen köveket.
Ez egy bölcs döntés volt a részér1l. Az, hogy valami másra is felfigyelt, nemcsak magára,
már egy eredmény volt.
Hol van a sziget? kérdezte Ravn.
Erre van mutatta Jeppe és nyugat felé intett. Kihozom a csónakot, innen már
gyorsabban fog menni, mint gondolnánk. Kievezünk a tengerre!
Keleti szél fújt tegnap, és az elfújhatta a ládát még nyugatabbra.
Így van, de a szél megfordult és elállt. Gyertek! Segítsetek vízre rakni a hajót.
Mindenki munkához látott. A lányoknak nem kellett bevizezni szoknyájukat, mert a
férfiak felnyalábolva tették be 1ket a csónakba. Ilonának er1sebben kezdett dobogni a szíve,
ahogy Ravn arca olyan közel került az övéhez.
Sajnálta, hogy csak rövid ideig tartott ez a pillanat.
Jeppe és Ravn aggódva néztek az eltávolodó partra. Még ugyan világos volt, de
nemsokára leszáll az este.
25
A kis halászhajóban ketten, vagy négyen evezhettek egyszerre.
Ravn és Jeppe evez1jükkel kezükben ültek egymás mellett, és mindenki meglepetésére
Krisztin Tasszóval akart párban lenni, így a hátsó evez1padon foglaltak helyet. Ha az
ember egyszer megpróbálta, akkor tudja egész életén át ez volt Krisztin rövid
magyarázata az evezéssel kapcsolatban. Kételkedtek ugyan a jártasságában, de úgy tQnt,
hogy azért megy neki. Legalábbis kezdetben.
Ilona az orrban ült és figyelt.
Ezzel nem nagyon volt megelégedve, de nem akart veszekedést okozni. Megpróbált nem
ránézni arra a vízben fekv1 roncsra, amelynek a gerincének darabjai, nem messze a
csónakjuktól, mint egy hatalmas kéz ujjai, meredeztek a felszínre. Inkább a vizet figyelte
maga el1tt.
Olyan er1sen eveztek, hogy a hajócska fehér tajtékokat hasított orrával a hullámokon.
Siettek, mert amíg világosság van, addig esélyük is van megtalálni a ládát.
Milyen tiszta itt a víz! kiáltotta Ilona. Teljesen lelátok a fenékig.
De pontosan ez volt, ami megriasztotta. A félelem áthullámzott rajta, inkább szeretett
volna máshol lenni, mint itt. Ez az út túlságosan izgalmas volt már.
A szíve kalapált, a vér a fejébe tódult.
Állj! kiáltotta hirtelen. Valami fekszik lent a fenéken!
A többiek lelassítottak és kicsit visszaeveztek jobban mondva el1re, mert
menetiránynak háttal ültek. Ilona nem akart semmilyen borzalmas dolgot meglátni, inkább
másra próbált gondolni.
Egyáltalán van idejük minden lent fekv1 tárgynál megállni? Minden szempontból siettek.
Meg kellett találni a kis kétéltQt még aznap vagy éjszaka, mivel az csak most volt látható.
Sokat kellene várniuk, míg újra ilyen különleges nap lesz. Egészen húsvét el1tti
nagycsütörtökig. Nem szabad elszalasztani az alkalmat.
Ez nem teljesen volt így, de Ilona nem tudhatott mindent ezekr1l a dolgokról. Nem tudta,
hogy február másodika, gyertyaszentel1 napja is ilyen különleges nap. Ez a nap szabbat, a
boszorkányok egyik ünnepnapja, beletartozik a mágikus napok varázskörébe, amikor az
emberek és természeti er1k olyan közel állnak egymáshoz, hogy átléphetnek egymás
szféráiba.
Akadt még pár gyengébb ilyen nap is, mint például újév éjszakája, vagy vízkereszt
napja, de ezek nem voltak elég er1sek ahhoz, hogy a teremtmények láthatóvá váljanak.
Meglep1en sok nap volt, amelyik egybeesett a keresztény, templomi ünnepekkel, csak az
volt a kérdés, melyik volt el1bb? A karácsony például már az 1sid1kben is a téli napforduló
idején a fény újjászületésének ünnepe volt. A másik nap pedig a keresztény ünnepb1l
származott át a néphitbe. A kett1 már szorosan összefüggött.
Ilona nem volt teljesen jártas ezekben a hagyományokban, csak halvány ismerete volt
mindezekr1l.
Most, hogy meglátták azt a sötét valamit a tenger fenekén, Jeppe kidobott egy nagy
horgot, amit közvetlenül ilyen célokra tartott a hajóban.
Úgy néz ki, mint valami nagy fadarab mondta. Még jól jöhet építkezésnél, vagy
esetleg tQzifa lehet bel1le.
Sajnos a deszkadarab túl er1sen tapadt a fenékhez. Az is lehet, hogy ez csak valaminek
a teteje, mintha a csúcsa lenne a jéghegynek . Talán egy egész hajó fekszik alatta!
Ilona elég rosszul érezte magát itt a vízen.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]